Patak, séta, márna, nagy tervek és a régmúlt idők csodái.

július 11, 2013 by irsajani

Gondoltam sétálok egyet, fotózok párat a patakos blogba, bemutatván az olvasó részére mi is rejlik egy szerény kis patakba, aminek kibetonozták a medrét.

Aztán a séta talán hosszabbra is nyúlt, mint terveztem ott találtam magam a jászos pályánál.  Sajna még a vízállás magas volt, horgászni nem lehetett, de láttam a meleg vizes kifolyónál 3 horgászt, hát szóba elegyedtünk.
Volt pár kapásuk és fogtak egy szép márnát. Szerintem kettes volt. És ahogy egy fotó erejéig megfogtam a halat a kísérletezés vágya fogott el. Belegondoltam, hogy az őszi szezonban ráállok erre a fontos hiánypótlásra a mély vizes műlegyes márnahorgászatra. Az interneten láthattunk műléggyel fogott márnákat, de azok mind ideális horgászati feltételek mellett készültek, ahol a sima műlegyes szerelékkel történő halfogás problémák nélkül kivitelezhető. Igazából a pesti Dunán ez az egyik olyan halfaj, amiből sok van, attól függetlenül, hogy telepítenek-e halat, vagy csak az engedély árát emelgetik. Aztán eszembe jutott egy ember, akivel múltkor a metrón dumáltam és irdatlan méretű pontyokat és igen nagy márnákat szokott fogni a Dunán. Érdekes volt az ember elmondása a nagy folyó vízi pontyokról. Olyan fotókat mutogatott, amilyen méretű halakat az öblökben nem szoktak fogni az emberek. Rápróbálok majd erre is, ha rá lehet majd állni a kövezésre.

Sétámnak volt még egy fontos része, ami igazából teljessé tette ezt a napot. Az egyik horgásszal el kezdtem dumálni és egy rövid idő múlva kitárulkozott a csoda. Felelevenedtek régmúlt idők nagy csodái. Mesélt arról az időszakról, amikor a Dagály strandra nem 2700Ft volt a belépő, hanem csak egy tavacska volt a helyén, ahol BÁRKI fürödhetet ingyen és aztán hogyan kezdték kisajátítani, vámot szedni a földből ingyen előtörő vízre az emberektől és hogyan jutottunk el oda, hogy már sokan csak kívűlről nézik a vizet. Aztán az ember mesélt még a hajógyári szigeten álló régi vizimalmokról, hogyan lehetne ingyen energiával ellátni a fél Budát, a szennyvíztisztítónál miért van olyan fényözön este, mint egy foci stadionnál, mesél Széchenyi legnagyobb hibájáról, a folyószabályozások káros voltáról, mesélt az árterek fontosságáról, mezőgazdasági szerepéről, az ó és új faluk jelentőségéről, szerepéről. Annyi érdekes dologról esett szó és olyan precíz tálalásban, hogy a fél óra dumálás alatt úgy érezted egy egész könyvtárat kiolvastál. Szerencsére megdumáltam az emberrel, hogy ha valamikor arra járok, akkor dumálunk még és mondtam neki, hogy írhatna ezekről a dolgokról az oldalra a nyilvánosság számára is. Nem zárkózott el tőle.

Remélem lesz belőle valami, mert ilyen dolgokról igen ritkán hall az ember így összerendezve, profi módon élvezhetően mégis aprólékos precizitással.

Szuper jó séta lett.
A patakról is jó fotók készültek és hát egy régi cél került ismét a szemem elé a Fővárosi Dunán márnát fogni műléggyel ipari méretekben, partól jól messze, nagy sodrásban, mély vízen.